jegyezte: Moln\u00e1r Lamos Krisztina<\/p>\n
<\/p>\n
S\u00f3f\u00e1r hangja sz\u00f3l minden\u00fctt. Nyakunkon a Jom Kipur, meg k\u00e9ne b\u00e1nni n\u00e9h\u00e1ny dolgot, keveset vagy sokat, kinek mennyit, na nem csak most persze, hanem \u00e1ltal\u00e1ban mindig, de ebben az id\u0151szakban azt\u00e1n k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, mondhatni \u00fagy is, hogyne, pl\u00e1ne, s\u0151t. T\u00edz nap, az \u00faj \u00e9v napja \u00e9s az engesztel\u00e9s napja k\u00f6zt, jomim noraim, a f\u00e9lelmetes napok ezek, az \u00e9gi b\u00edr\u00f3s\u00e1g \u00fcl\u00e9sezik \u00e9s kiny\u00edlik odafent h\u00e1rom k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 k\u00f6nyv. A j\u00f3k\u00e9, a rosszak\u00e9 \u00e9s a k\u00f6zepesek\u00e9. Az egyikbe mindenk\u00e9ppen be lesz \u00edrva minden haland\u00f3 neve. Sz\u00e1z sz\u00f3nak is egy a v\u00e9ge, el k\u00e9ne sz\u00e1molni, \u00f6nmagunkkal, m\u00e1sokkal \u00e9s Vele. Olyan ez az id\u0151, mint egy hossz\u00fara ny\u00falt esti pillanat az \u00e1gyban, elalv\u00e1s el\u0151tt. Sz\u00e1mvet\u00e9st kell k\u00e9sz\u00edteni, kivel mit tett\u00fcnk, j\u00f3t vagy rosszat, \u00e9s m\u00e9rleget vonni, melyikb\u0151l volt a t\u00f6bb. Jobb, ha mi tessz\u00fck meg, mondj\u00e1k, mert ez itt egy sansz, \u00e9s ha mi nem is, de \u0150 biztosan megteszi \u00e9s a serpeny\u0151ben r\u00e1ad\u00e1sul szikla s\u00faly\u00fa az a t\u00e9ny lesz, \u00e9s nem egy\u00e9b, mint hogy mennyire voltunk erre az elsz\u00e1mol\u00e1sra egy\u00e1ltal\u00e1n hajland\u00f3ak… Olyan nagy s\u00faly ez, ami mindent eld\u00f6nthet. Vagy olyan hi\u00e1ny, ami p\u00f3tolhatatlan azut\u00e1n. Borulhat a m\u00e9rleg, r\u00e1nk \u00f6m\u00f6lhet a sav. H\u00e1t \u00e9n hajland\u00f3 vagyok. – Fiam, felk\u00e9sz\u00fclt\u00e9l? – Igen.<\/p>\n
Legf\u0151bb b\u0171n\u00f6m az irigys\u00e9g. \u00c9n tartom a legf\u0151bbnek, \u0150 nem tudom, hogyan gondolja, minek tartja? Mindenesetre a rabbi r\u00e1m n\u00e9z, \u00e9s \u00fagy l\u00e1tom, ilyenkor mintha felh\u00fazn\u00e1 a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t. J\u00f3l van, j\u00f3l van. Kezdj\u00fcnk bele. Valah\u00e1nyszor arra gondolok mi nem k\u00f3ser eg\u00e9szen, mindig ez jut els\u0151nek eszembe. Az irigys\u00e9g. Na, nem az a tudatos, az ellen k\u00fczd\u00f6k rendesen, hanem az a lappang\u00f3 \u00e9s sunyi, ami mindig felt\u00e1mad valahonnan, \u00fagy, hogy szinte \u00e9szre sem veszem. Gyenge kis keser\u0171s\u00e9ggel kezd\u0151dik, ismered tal\u00e1n, a „neki bezzeg mi\u00e9rt, nekem meg mi\u00e9rt nem?” fel\u00fct\u00e9ssel, \u00e9s m\u00e1ris ott vagyunk. K\u00e1inn\u00e1l, ugye. Legal\u00e1bbis a f\u00edling ugyanaz. Annak t\u0171nik. V\u00e9g\u00fclis igaz. Az ember megd\u00f6glik az igyekezett\u0151l, hogy egy kicsit jobban menjen, mindenf\u00e9le \u00e1ldozatot hoz, pakolja csak egyre az olt\u00e1rra a cuccot, dolgozik mint a g\u00fcz\u00fc, igyekszik becs\u00fcletesnek maradni, azt teszi, ami a dolga, amit neki rendeltek \u00e9s valahogy \u00fagy t\u0171nik m\u00e9gsincs rajta Isten \u00e1ld\u00e1sa, \u0150 valahogy, mintha \u00e9szre sem venn\u00e9, nem tekint r\u00e1. M\u00e1s meg csak odahord egy valamit, ami\u00e9rt meg sem dolgozott, hanem csak \u00fagy sz\u00fcletett az \u00f6l\u00e9be, \u00e9s Isten r\u00e1mosolyog, meg\u00e1ldja \u00e9s minden ok\u00e9. H\u00e1t nem \u00e9rti az ember ezt, \u00e9s efelett neh\u00e9z uralkodni. Nekem neh\u00e9z. De j\u00f3, ne legyek v\u00e9gletes ennyire, j\u00f6jj\u00f6n az egyszer\u0171bb irigys\u00e9g, az \u00e1rnyaltabbja. Nem v\u00e9letlen\u00fcl ott van a k\u0151t\u00e1bl\u00e1n is. Ez a tizedik parancsolat. Ne k\u00edv\u00e1nd m\u00e1s\u00e9t. \u00c9s j\u00f6n a felsorol\u00e1s. H\u00e1z\u00e1t, asszony\u00e1t, barm\u00e1t, …semmij\u00e9t… H\u00e1t \u00e9n nem k\u00edv\u00e1nom, t\u00e9nyleg nem, legal\u00e1bbis igyekszem mindig j\u00f3l lebesz\u00e9lni magam r\u00f3la, de akkor is el\u0151fordul, hogy rosszul esik l\u00e1tni, \u00e9s neh\u00e9z nem elj\u00e1tszani a gondolattal, hogy basszus neki, annak a m\u00e1siknak, lehet audija, hatszob\u00e1s h\u00e1za medenc\u00e9vel, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 t\u00e1rsa, mindene, \u00e9s nekem is lehetne, de nekem mi\u00e9rt is nincsen? M\u00e1r a k\u00e9rd\u00e9sfeltev\u00e9s is tr\u00e9fli, mondja. Ok\u00e9, rendben. -Nem k\u00edv\u00e1nom, nem k\u00edv\u00e1nom, nem is vetem r\u00e1 a szemem! Isten \u0151rizzen! – mantr\u00e1z\u00e1s indul. De t\u00e9nyleg kell hozz\u00e1. Isten \u00e9s az \u0151 seg\u00edts\u00e9ge. Vagy legal\u00e1bb egy \u0151rangyal, hogy ne vegyem \u00e9szre, a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151s\u00e9geinket, takarja el a szemem! Gyenge vagyok ugyanis. Ezek szerint. Angyal, gyere \u00e9s seg\u00edts!<\/p>\n
Az van, hogy olvasom m\u00e1sok blogj\u00e1t, \u00e9let\u00e9t. Ha emberek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9l az ember, \u00e9s ismeri a bet\u0171ket, nyitva a szeme, ez nem neh\u00e9z. Szinte elker\u00fclhetetlen. Sz\u00f3val olvasok. Mindenhol, mindenkiben. \u00c9s azt l\u00e1tom, hogy bizony van, ahol akad rendesen h\u00e1tsz\u00e9l, vannak tartal\u00e9kok, ap\u00e1t\u00f3l, any\u00e1t\u00f3l, f\u00e9rjt\u0151l, haverokt\u00f3l, nincs n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9s, nincsenek fill\u00e9res gondok, hogy jaj, most ink\u00e1bb nem veszem meg a p\u00e1rizsit sem, \u00e9s ha nem veszek m\u00e9g h\u00fasz napig, akkor majd tal\u00e1n jut a j\u00f6v\u0151 h\u00f3napban arra a csuk\u00e1ra amit szeretn\u00e9k, vagy m\u00e1sra, a gyerek sz\u00fclinapi aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1ra, esetleg a g\u00e1zsz\u00e1ml\u00e1ra, hogy ki ne kapcsolj\u00e1k… miegy\u00e9b. L\u00e1tom \u00e9n, hogy m\u00e1sok m\u00e1shogy \u00e9lnek, \u00e9s hogy egyetlen gondjuk az, hogy melyik \u00f6tlet\u00fcket val\u00f3s\u00edts\u00e1k meg, \u00e9s nem a mib\u0151l a k\u00e9rd\u00e9s, hanem csak a mikor, de az is csak kedvtel\u00e9sb\u0151l, hiszen minden rendelkez\u00e9sre \u00e1ll. \u00c9s ilyenkor nem tudok mit tenni, elgondolkodom: Valamit biztos \u00e9n csin\u00e1lok rosszul. Igen, valamire biztosan nem kattant m\u00e9g r\u00e1 az agyam, hogy mit kellene m\u00e1sk\u00e9nt \u00e9s nem \u00fagy, ahogyan most van, tal\u00e1n m\u00e1shol k\u00e9ne lenni, m\u00e1s emberek k\u00f6z\u00f6tt, vagy csak m\u00e1shov\u00e1 kellett volna sz\u00fcletni? Pr\u00f3b\u00e1lom megfejteni. Mit nem csin\u00e1lok j\u00f3l? Mert a hiba val\u00f3sz\u00edn\u0171leg bennem van. Hogy dolgozom \u00e9jjel-nappal \u00e9s m\u00e9gsem jutok egyr\u0151l a kett\u0151re. Ami alatt azt \u00e9rtem, hogy nekem is sok j\u00f3 \u00f6tletem van, amit megval\u00f3s\u00edtan\u00e9k, de ehelyett csak a napi robot jut. Ez persze sz\u00e9p, magasztos, meg minden, csak \u00e9ppen kiveszi az ember erej\u00e9t \u00e9s a v\u00e1llalkoz\u00e1saib\u00f3l est\u00e9re nem marad semmi. Csak az \u00e1lmok maradnak. Minden est\u00e9re. Azt\u00e1n az jut eszembe, hogy elgondolkodjam azon is, vajon tudn\u00e9k-e ezen v\u00e1ltoztatni? Tudn\u00e9k-e m\u00e1s emberek k\u00f6zt lenni, m\u00e1shol lenni \u00e9s m\u00e1st csin\u00e1lni? \u00c9s akkor r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy nemigen. Nem tudn\u00e9k v\u00e1ltoztatni, mert azon a helyen vagyok pont, amit nekem rendeltek. Azt csin\u00e1lom, ami a dolgom. Ja, hogy ezt nem fizetik meg? \u00c9s nem jut mellette id\u0151 szabad l\u00e9legzetre? H\u00e1t, ez pech. Igen nagy pech. Mondhatni sz\u00edv\u00e1s. De mit tehetn\u00e9k ellene? Semmit se’… \u00c9s ahogy \u00edgy gondolkodom, j\u00f6nnek m\u00e9g m\u00e1s gondolatok is, mert az eg\u00e9sz olyan, mint egy sebes foly\u00e1s\u00fa patak, az ember csak \u00fagy sodr\u00f3dik benne, a v\u00edgasztal\u00e1sban, ha m\u00e1r egyszer elkezd\u0151dik.
\n…
\nSz\u00e9pen lassan eszembe jutnak a kis\u00f6regek, a betegek, \u00e9s felmer\u00fcl egy \u00fajabb k\u00e9rd\u00e9s: – Vajon valaha hajland\u00f3 lettem volna-e elcser\u00e9lni azt az \u00e9rz\u00e9st, amit az jelentett, hogy seg\u00edthetek rajtuk, az embereken, arra a val\u00f3s\u00e1gra, hogy nyithatn\u00e9k egy ruhaboltot vagy egy f\u0171szer\u00fczletet, amib\u0151l azt\u00e1n j\u00f3l meggazdagodn\u00e9k? … – Nu? – k\u00e9rdezi a rabbi \u00e9s \u00e9n k\u00e9nytelen vagyok lehajtani a fejem, nemmel felelek. J\u00f6n az \u00fajabb k\u00e9rd\u00e9s: Lehettem volna m\u00e1s emberek k\u00f6zt. Vajon akartam volna-e karriert \u00e9p\u00edteni, h\u00edrnevet szerezni, elt\u00f6lteni boldog hippi vagy hipszter\u00e9veket egy j\u00f3 nev\u0171 egyetemen, beker\u00fclni azokba a k\u00f6r\u00f6kbe akik seg\u00edtenek bizonyos \u00e1lmaimat megval\u00f3s\u00edtani annak fej\u00e9ben, az\u00e9rt cser\u00e9be, \u00e9s ahelyett, hogy megsz\u00fcl\u00f6m a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 l\u00e1nyomat, a h\u00e1rom sz\u0151r\u00f6sl\u00e1b\u00fa fiamat, \u00e9vekig szoptatok \u00e9s h\u00faz\u00f3dom az \u00e1gy sark\u00e1ra \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt \u00e9s nappal az engem \u00f6lel\u0151 karjaik el\u0151l, kapom a ny\u00e1las cuppan\u00f3s puszikat, ragacsos tenyereket a kezembe, hallhatom az els\u0151 szavaikat \u00e9s figyelhetem, hogyan lesznek bel\u0151l\u00fck feln\u0151tt, gondolkod\u00f3 emberek. Lettem volna? Akartam volna? – Megint n\u00e9ma fejhajt\u00e1s, megint egy nem. – H\u00e1t akkor mi a baj? – k\u00e9rdezi az \u00f6reg. – Semmi… Semmi baj nincsen – mormolom.<\/p>\n
\u00c9s r\u00e1d\u00f6bbenek \u00fajra arra, amit ideje lenne v\u00e9gre tudom\u00e1sul vennem, hogy alku \u00e9s alku h\u00e1t\u00e1n \u00e1ll a vil\u00e1g. A lemond\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3l, ami m\u00e9gsem megalkuv\u00e1s. A v\u00e9gess\u00e9gr\u0151l sz\u00f3l. Az \u00e9let nem olyan valami, amibe minden belef\u00e9r mindenkinek. Cser\u00e9be kell adni valamit, valami m\u00e1s\u00e9rt cser\u00e9be. Vagy ez van, vagy az. Nem kaphatok meg mindent. Ha egy-egy pillanatra \u00fagy t\u0171nik is, hogy igen, az csak \u00e1lca, ut\u00e1na fizetni kell az\u00e9rt a minden\u00e9rt. A teljess\u00e9g csak pillanatokra sz\u00f3l, \u00e9s marad ez vagy az, de mindenk\u00e9ppen csak egyf\u00e9le m\u00e9rt\u00e9k a j\u00f3b\u00f3l. De a j\u00f3, az j\u00f3. Kinek ez, kinek az. Alkut k\u00f6t\u00fcnk. Tal\u00e1n m\u00e1r odafent, m\u00e9g sz\u00fclet\u00e9s\u00fcnk el\u0151tt, de hogy idelent, az m\u00e1r zicher, alkut k\u00f6t\u00fcnk minden pillanatban. A sok-sok d\u00f6nt\u00e9sb\u0151l pedig azt\u00e1n meglesz a v\u00e9geredm\u00e9ny, p\u00e1r \u00e9vtized alatt megl\u00e1tszik majd, hogy mit adtunk mi\u00e9rt, mi maradt \u00e9s hogy azzal hogyan boldogulunk, boldogok vagyunk-e? Szerencs\u00e9s esetben erre v\u00e9gre igen lesz a v\u00e1lasz. – Igen – mondom teh\u00e1t a rabbinak \u00e9s elmosolyodom. Felemelem a fejem, l\u00e1tom, hogy t\u00fcrelmesen v\u00e1r. \u0150 nem mosolyog, de m\u00e9gis, mintha. El\u00e9gedettnek t\u0171nik. Az irigys\u00e9gnek l\u0151ttek. Kipip\u00e1ltuk \u0151 meg \u00e9n. Kih\u00fazta a lapomr\u00f3l, vastag k\u00e9k tint\u00e1val. Nem irigylek senkit\u0151l semmit, nem tudom mit fizetett, mit adott fel, milyen alkut k\u00f6t\u00f6tt a h\u00e1tsz\u00e9l\u00e9rt, Audi\u00e9rt, hatszob\u00e1s h\u00e1z\u00e9rt, ruhabolt\u00e9rt vagy csak egy j\u00f3 t\u00e1rs\u00e9rt. Nem tudom fizetett-e m\u00e1r, vagy m\u00e9g csak most hozz\u00e1k a sz\u00e1ml\u00e1t. \u00c9s nem irigylem sem azt, ami van, sem azt, ami megmarad a v\u00e9g\u00e9n. M\u00e1snak. M\u00e1r nem. De engem se irigyeljen senki, csak ezt k\u00e9rn\u00e9m. Az \u00f6reg biccent. – Akkor h\u00e1t minden rendben – ezzel kapcsolatban. M\u00e1sok irigys\u00e9ge meg nem a te dolgod.<\/p>\n
M\u00e1sodik etap. Megbocs\u00e1t\u00e1s. Most k\u00e9ne megint egy angyal. Csak egy olyan nagym\u00e9ret\u0171 sz\u00e1rnyas, akinek a v\u00e1ll\u00e1ra oda lehet hajtani fejet, arcot. Aki \u00e1t\u00f6lel, elringat \u00e9s a felejt\u00e9st hozza el. Mert itt a harag \u00e9s a f\u00e1jdalom. F\u0151k\u00e9nt az ut\u00f3bbi g\u00e1z, mert a haragra ott a remek v\u00e9der\u0151 nekem, a korai szenilit\u00e1s. \ud83d\ude42 Csak viccelek. De t\u00e9ny, hogy el\u0151bb -ut\u00f3bb valami csoda folyt\u00e1n mindig elfelejtem, hogy ki b\u00e1ntott meg, mivel, \u00e9s kire haragudtam meg \u00e9s mi\u00e9rt. Az angyalok l\u00e1thatatlanul, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl is m\u0171k\u00f6dnek. Tal\u00e1n az \u00e1lmok idej\u00e9n….A f\u00e1jdalommal azonban nem tudok mit kezdeni. Kiv\u00e1ltk\u00e9pp az elutas\u00edt\u00e1s f\u00e1jdalm\u00e1val. Amikor csak \u00fagy elt\u0171nik valaki \u00e9s tov\u00e1bbra m\u00e1r nem k\u00edv\u00e1n az \u00e9letem r\u00e9sze lenni. F\u00e1j ez, \u00e9s a f\u00e1jdalom haragot n\u00f6veszt az \u00e9rtetlens\u00e9g talaj\u00e1n. Meg k\u00e9ne bocs\u00e1tani, de hogyan? ha azt sem \u00e9rtem, mi az, ami t\u00f6rt\u00e9nt? \u00d3, a j\u00f3 \u00f6reg d\u00e9mon, a b\u0171ntudat, az \u00f6rd\u00f6g kis\u00f6ccse, itt van \u00e9s m\u00e1ris suttog: Megb\u00e1ntottad! – Kutatom heteken, h\u00f3napokon \u00e1t, mikor, mivel, mi\u00e9rt? Ha k\u00e9rd\u0151re vonom az illet\u0151t, nem is v\u00e1laszol. Rosszabb esetben annyit \u00edr vagy mond, hagyj\u00e1l m\u00e1r v\u00e9gre b\u00e9k\u00e9n, felejts el! Megtenn\u00e9m \u00e9n, sz\u00edvesen megtenn\u00e9m, csak k\u00f6nnyebb lenne, ha \u00e9rten\u00e9m. A rabbi cs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t. – Megy az an\u00e9lk\u00fcl is! Akinek nincs sz\u00fcks\u00e9ge r\u00e1d, arra neked sincs sz\u00fcks\u00e9ged. Nagy a vil\u00e1g, a f\u00f6ld\u00f6n t\u00f6bb mint hatmilli\u00e1rd ember \u00e9l. \u00c9leted minden perc\u00e9re juthat tucatnyi \u00e9rt\u00e9k, emberek, bar\u00e1tok. M\u00e1sok elutas\u00edt\u00e1sa, az elutas\u00edtotts\u00e1g nem a te dolgod.<\/p>\n
Legy\u00fcnk szik\u00e1rabbak, a t\u00f6bbit vegy\u00fck sz\u00e9pen sorba, \u00fagy, ahogy annak rendje van.<\/p>\n
Harmadik. – Ne tan\u00faskodj hamisan felebar\u00e1tod ellen. – Vigyor j\u00f6n, v\u00e9gre egy b\u0171n, amiben tal\u00e1n r\u00e9szem nincsen. Nem mondtam senkir\u0151l semmi rosszat, sokszor m\u00e9g akkor sem, ha igaz volt. A pletyk\u00e1kat k\u00ednl\u00f3dva hallgatom, na j\u00f3, n\u00e9ha az\u00e9rt nem, van, amikor csod\u00e1lkozva, ezt beismerem :), de igyekszem, hogy magam ne terjesszem.<\/p>\n
Negyedik. – Ne lopj. – H\u00e1laad\u00e1s van, egyel\u0151re nem volt olyan k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny, ami erre k\u00e9nyszer\u00edtsen, de tudom, nem \u00e1rt im\u00e1dkozni minden pillanatban, hogy ne is legyen.<\/p>\n
\u00d6t\u00f6dik. – Ne par\u00e1zn\u00e1lkodj. – Ha tehetn\u00e9m, most hangosan felnevetn\u00e9k. Lenne a nevet\u00e9sben megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s \u00e9s \u00f6r\u00f6m, fanyar is, tal\u00e1n egy picinyk\u00e9t. Uram, h\u00e1t alv\u00f3 \u00fczemm\u00f3dba helyezt\u00e9l engem, hogyan is lehetne? Ki\u00e9gtem, kis\u00fct\u00f6ttem magam, pont \u00fagy, ahogy a nagy t\u0171z eloltja, mag\u00e1ba hamvasztja a kisebbet, volt el\u00e9g, igen, nagyon sok b\u0171n\u00f6m volt ebben az elm\u00falt id\u0151kben, \u00e9s volt ennek megfelel\u0151en \u00e9pp el\u00e9g b\u00fcntet\u00e9s. Azt hiszem, hogy m\u00e1ra tal\u00e1n m\u00e1r megtanultam a leck\u00e9t. A kegyelmi \u00e1llapotot, amiben most vagyok, k\u00f6zel egy \u00e9ve, tekints\u00fck h\u00e1t v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesnek, nem kell t\u00f6bb k\u00eds\u00e9rt\u00e9s. Persze, az angyal az j\u00f6hetne, tal\u00e1n \u00e9ppen ez\u00e9rt, nem \u00e1rtana, ha itt volna, mert nem tudom mennyire vagyok er\u0151s. K\u00fcldd akkor is, ha nem k\u00e9rem, \u00e9s k\u00fcldd \u0151t id\u0151ben – motyogom magam el\u00e9, mik\u00f6zben kiss\u00e9 tehetetlennek \u00e9rzem magam. L\u00e1tom, ahogy a rabbi elmosolyodik…<\/p>\n
Hatodik. – Tiszteld ap\u00e1dat \u00e9s any\u00e1dat. – Igyekszem, tudod, nagyon igyekszem.<\/p>\n
H\u00e9t. – Most m\u00e1r csak az j\u00f6n, hogy bocs\u00e1sson meg nekem azok\u00e9rt a b\u0171n\u00f6k\u00e9rt, amiket elk\u00f6vettem, de nincs tudom\u00e1som r\u00f3luk. \u00c9s lehet ilyen. P\u00e1r sz\u00e1z, vagy tal\u00e1n ezer is. Be nem tartott \u00edg\u00e9retek, amiket Istennek \u00e9s embereknek tettem. Rossz szavak, illetlen kifejez\u00e9sek, ki nem mondott mondatok, megtagadt seg\u00edts\u00e9gek, elmaradt \u00f6lel\u00e9sek, befejezetlen munk\u00e1k. Lustas\u00e1g. \u00c9s egy csom\u00f3 minden m\u00e1s, apr\u00f3s\u00e1g \u00e9s nagyobb dolog, amit tal\u00e1n \u00e9szre sem vettem. Minden \u00e9s b\u00e1rmi, ami megbolygatta az \u00e1ltala fel\u00e1ll\u00edtand\u00f3 rendet. Ami nem illeszkedik \u00fagy, ahogyan kellene. Miattam. Vajon mik lehetnek? mennyi lehet? \u00c9s hogyan b\u00e1njam meg \u0151ket?<\/p>\n
\u00dclnek odafent, \u00e9s \u00e9n el\u0151tt\u00fck \u00fcl\u00f6k, j\u00f3l l\u00e1tom \u0151ket, feh\u00e9r tal\u00e1rban vannak, arany szeg\u00e9ly a gall\u00e9rokon, j\u00f3l \u00e1ll rajtuk, magasak \u00e9s sz\u00e9pek. H\u00e1rom nyitott k\u00f6nyv fekszik a sz\u00e9les pulpituson, \u00e9s a toll felemeltetik. – V\u00e1dlott, \u00e1lljon fel! – Megteszem, de el\u00e9g nehezemre esik, nincsen er\u0151m, \u00fagy t\u0171nik, m\u00e1r egy fikarcnyi sem. Egy hang sorolja ezut\u00e1n csak az elm\u00falt \u00e9vben elk\u00f6vetett \u00f6sszes b\u0171neimet. Hosszan besz\u00e9l. Ut\u00e1na csend k\u00f6vetkezik. Az is hossz\u00fa, ak\u00e1r a besz\u00e9d \u00e9s tengernyi m\u00e9ly. – V\u00e1dlott, az utols\u00f3 sz\u00f3 jog\u00e1n, k\u00edv\u00e1n-e mondani valamit? – A torkomban a hangok feltorl\u00f3dnak, szikl\u00e1v\u00e1 gy\u0171lnek. \u00c1llok el\u0151tt\u00fck n\u00e9m\u00e1n, hiszen mindent elmondtam m\u00e1r, amit csak tudtam, ahogyan csak lehetett. Fogalmam sincs mit tehetn\u00e9k m\u00e9g, az eg\u00e9sz t\u00falont\u00fal f\u00e9lelmetes. A teremben l\u00e9legzet sem rezd\u00fcl, nem hallani m\u00e1st, csak a saj\u00e1t sz\u00edvver\u00e9semet. Tal\u00e1n ez lesz a v\u00e1lasz, minden besz\u00e9d helyett. Nem tudom. A tollat tart\u00f3 k\u00e9z hat\u00e1rozott, most m\u00e9gis megremeg, vagy csak \u00e9n l\u00e1tom \u00fagy. V\u00e1rok valakit. Valamit. \u00c9s mintha mindenki v\u00e1rna. A rabbi pedig, aki addig m\u00f6g\u00f6ttem \u00e1llt, \u00e9s aki ismer engem, akkor egyszer\u0171en csak el\u0151rel\u00e9p. Csendben teszi, szinte \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl. Elindul a k\u00f6nyvek fel\u00e9 \u00e9s meg\u00e1ll k\u00f6z\u00f6tt\u00fck \u00e9s k\u00f6z\u00f6ttem, \u00e9ppen f\u00e9l\u00faton. A pulpitus fel\u00e9 fordul, az arc\u00e1t m\u00e1r nem l\u00e1tom, de a mozdulatot igen, ahogy felemeli a kez\u00e9t, \u00e9s a hangj\u00e1t is hallom, ahogy azt mondja er\u0151sen-szel\u00edden:<\/p>\n
Az utols\u00f3 sz\u00f3 jog\u00e1n, itt vagyok \u00e9n!<\/p>\n
C\u00e1folat nincsen. A s\u00f3f\u00e1r felhangzik, de ez\u00fattal b\u00fcszk\u00e9n, gy\u0151zedelmesen. \u00e9n pedig h\u00e1l\u00e1t adni, lassan t\u00e9rdre ereszkedem<\/p>\n