Bidiuk like this.\u00a0– „Most egy ideig. Ezek az utols\u00f3 napok” – Egyre csak ez j\u00e1rt a fejemben, ez a k\u00e9t mondat egym\u00e1s ut\u00e1n. Felszakad\u00f3 s\u00edr\u00e1s. \u00c9s kezdetben neh\u00e9z volt val\u00f3ban. Mert kudarck\u00e9nt gondoltam r\u00e1. A kudarc, az nem olyasvalami, amin\u00e9l sz\u00e1m\u00edt, hogy ki\u00e9. A kudarc, ha van, az mindig kollekt\u00edv, m\u00e9g ha szem\u00e9lyre vet\u00fcl is. A kudarc, az a vil\u00e1gi val\u00f3s\u00e1g egy r\u00e9sze, megfoghat\u00f3 valami, ami alakot \u00f6lt, \u00e9ppen ez\u00e9rt \u00e1rny\u00e9ka is van. Nem lett jobb teh\u00e1t, amikor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy nem egyed\u00fcl az eny\u00e9m. Beter\u00edtett, le is ter\u00edtett, eltakarta el\u0151lem a napot. Hossz\u00fa id\u0151re.<\/p>\n
Mentem az utc\u00e1n \u00e9s arra gondoltam, vannak dolgok, amiket tal\u00e1n utolj\u00e1ra l\u00e1tok. Az orosz b\u00e1busk\u00e1t a padon, a horgolt babacip\u0151kkel, amiket 20 s\u00e9kel\u00e9rt \u00e1rul. A k\u00f6z\u00e9rtben a p\u00e9nzt\u00e1rosl\u00e1nyt, a p\u00e9nzt\u00e1rg\u00e9p mellett a szidurral. Liath-ot a fejkend\u0151j\u00e9ben \u00e9s Yafit-ot, ahogy a telefonj\u00e1n zen\u00e9t hallgat. Arra gondoltam, hogy Sheli nem ugrik a nyakamba \u00e9s Morad nem twistel a szemem l\u00e1tt\u00e1ra a folyos\u00f3n, mik\u00f6zben a betegeket tolja. Nem lesz tenger \u00e9s tonhal konzerv sem. Nem lehet belek\u00f3stolni h\u00e1rom- n\u00e9gy szemet is elmajszolva ak\u00e1r egyszerre, a fekete magozott olajbogy\u00f3-hegyekbe, \u00e9s hogy a leveg\u0151ben nem \u00faszik majd minden p\u00e9nteken reggel \u00f6bl\u00edt\u0151 \u00e9s tiszt\u00edt\u00f3szer illata. A h\u00e1zban lak\u00f3 dj hangj\u00e1t sem hallom t\u00f6bb\u00e9 minden kedden \u00e9s cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n este, ahogy kegyetlen hamisan beleharsogja az \u00e9jszak\u00e1ba: daj-daj-daj- ein li koach. \u00c9s nem lesz mang\u00f3, gr\u00e1n\u00e1talma, m\u00f3k\u00e1s madarak, ahogy \u00e1tfutnak a s\u00e9t\u00e1ny p\u00e1zsitj\u00e1n \u00e9s nem lesznek lusta macskakol\u00f3ni\u00e1k minden l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l \u00e9s a parkol\u00f3kban. Mindezen hi\u00e1nyok el\u0151revet\u00fcl\u00e9se miatt b\u00e1rmelyik pillanatban k\u00e9pes voltam \u00e9s lettem volna els\u00edrni magam, meg is t\u00f6rt\u00e9nt n\u00e9h\u00e1nyszor.<\/p>\n
K\u00e9s\u0151bb azut\u00e1n k\u00f6nnyebb lett. Tal\u00e1n a sok bossz\u00fas\u00e1g miatt. Seg\u00edtett Irina a f\u0151n\u00f6k\u00f6m \u00e9rz\u00e9ketlens\u00e9ge, de tal\u00e1n legt\u00f6bbet seg\u00edtett az e\u00fc. miniszt\u00e9rium v\u00e1laszlevele, amit a bek\u00fcld\u00f6tt anyagomra kaptam. Az angol ford\u00edt\u00e1sokat nem fogadt\u00e1k el, a bizony\u00edtv\u00e1nyaimat \u00fajra le kell ford\u00edttatnom ivritre, \u00edrt\u00e1k, \u00e9s annak hiteles volt\u00e1ra nem el\u00e9g az Offi stemplije, hanem izraeli pecs\u00e9t kell. \u00c1 300 s\u00e9kel oldalank\u00e9nt. Kell m\u00e9g konformit\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 igazol\u00e1s \u00e9s feddhetetlens\u00e9gi igazol\u00e1s az eekhi-t\u0151l Magyarorsz\u00e1gr\u00f3l, 25-15 ezer forint\u00e9rt, valamint a munkaviszonyomr\u00f3l, mind a 24 \u00e9vr\u0151l, hiteles\u00edtett ford\u00edtott anyag.. \u00dagy kb. 70 ezer forint\u00e9rt. Ha mindez megvan, sz\u00f3lt a kedves lev\u00e9l utols\u00f3 p\u00e1r sora, akkor besz\u00e9lhet\u00fcnk arr\u00f3l, hogyan tudok majd a szakm\u00e1mban elhelyezkedni az izraeli eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi rendszerben. Fejben sz\u00e1moltam \u00e9s a st\u00edlus j\u00e1rt a fejemben, arra gondoltam, hogy igaz\u00e1n b\u00e1jos. „Akkor majd” … „besz\u00e9lhet\u00fcnk r\u00f3la”… Valamikor ezid\u0151t\u00e1jt h\u00edvott Betty Eilatr\u00f3l \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lt nekem seg\u00edteni, \u00f6sszehozott telefonban egy bar\u00e1tn\u0151j\u00e9vel, aki 12 \u00e9ve aliy\u00e1zott \u00e9s ugyan\u00fagy n\u0151v\u00e9r, ahogy \u00e9n. \u0150 mes\u00e9lte, hogy annak ellen\u00e9re, hogy befogadt\u00e1k a f\u0151iskolai diplom\u00e1j\u00e1t, a mai napig nem tud k\u00f3rh\u00e1zban dolgozni, mert az\u00f3ta sem tudta letenni a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zeti vizsg\u00e1t, amire k\u00f6telezt\u00e9k. A 100 pontos tesztnek hatszor futott neki. A l\u00e1ny t\u00edz \u00e9vvel fiatalabb n\u00e1lam…<\/p>\n
Olyan lettem, mint Micimack\u00f3. Gondol, gondol, gondol. – \u00c9s igyekeztem ezt j\u00f3zanul tenni. Azt a munk\u00e1t, amit t\u00f6bb mint egy \u00e9vig v\u00e9geztem, nem tudom tov\u00e1bb folytatni. Takar\u00edtani nem j\u00f6tt sz\u00f3ba, \u00e9s nem az\u00e9rt, mert leesik a gy\u0171r\u0171 az ujjamr\u00f3l, hanem az\u00e9rt, mert nem is tal\u00e1ltam takar\u00edt\u00e1si munk\u00e1t. Rossz a pr-om, ez nem \u00fajs\u00e1g, t\u00fal nagy a sz\u00e1m, az ismer\u0151seim nem is igaz\u00e1n tudom, mit gondolnak r\u00f3lam, de ha b\u00e1rmi munka ad\u00f3dott, arr\u00f3l nem nekem sz\u00f3ltak, hanem azt egym\u00e1s k\u00f6zt osztott\u00e1k le. Amit fiatalabb ismer\u0151seim, bar\u00e1taim szereztek volna nekem kezdetben, azt pedig \u00e1tadtam m\u00e1snak, mer\u0151 szerelemb\u0151l. Hiba volt, t\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6s hiba, a j\u00f3sz\u00e1nd\u00e9k, a rem\u00e9ny, de ezt akkor m\u00e9g nem tudtam. M\u00e1snak akartam seg\u00edteni, magamr\u00f3l pedig azt gondoltam, hogy Isten majd seg\u00edt nekem a szakm\u00e1mban elhelyezkedni…Nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. Mindegy. Kem\u00e9ny vagyok, \u00e9s mindig elfelejtem, hogy a kem\u00e9ny \u00fcveg is csak t\u00f6r\u00e9keny. Sz\u00e1z sz\u00f3nak is egy a v\u00e9ge, arra jutottam, hogy nem adom fel, a pap\u00edrokat be kell szereznem \u00e9s nekifutok, mert neki kell futnom, m\u00e9g egyszer. Vagy k\u00e9tszer. Ah\u00e1nyszor kell. Ott leszek n\u0151v\u00e9r, ahov\u00e1 tartozom. Nem adom fel. De ehhez haza kell mennem. Haza… Haza?<\/p>\n
Az utols\u00f3 napok gyorsan p\u00f6r\u00f6gtek. Kik\u00e9nyszer\u00edtettem az ingatlanosb\u00f3l a szerz\u0151d\u00e9sbont\u00e1st, ez sem volt egyszer\u0171, tanuls\u00e1gokt\u00f3l mentes, tal\u00e1n majd egyszer meg\u00edrom. K\u00e9t nap h\u00edj\u00e1n j\u00f3l is sz\u00e1moltam, de a kulcsot kedden le kellett adnom \u00e9s cs\u00fct\u00f6rt\u00f6kig fed\u00e9l n\u00e9lk\u00fcl maradtam hirtelen. Meghat\u00f3 volt, t\u00f6bb mint k\u00f6nnyes, ahogy Kinga a seg\u00edts\u00e9gemre sietett: ide hozz\u00e1m mindig j\u00f6hetsz Kriszt\u00e1m, \u00edrta, \u00e9s k\u00e9s\u0151bb felh\u00edvott p\u00e1r \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt \u00fajra \u00e9s \u00fajra, hogy ugyanezt sz\u00f3ban is elmondja. Enik\u0151 pedig ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151 hangon k\u00f6z\u00f6lte, hogy nincs mese, \u00fcljek be valami j\u00e1rm\u0171be azonnal, mert arra a k\u00e9t napra hozz\u00e1juk k\u00f6lt\u00f6z\u00f6m. Nekuda. Pont. \u00cdgy h\u00e1t az „utols\u00f3” k\u00e9t napot Nahariy\u00e1n t\u00f6lt\u00f6ttem, egy h\u00e1rom gyerekes csal\u00e1dban, igazi izraeli hangulatban. \u00d6r\u00f6kk\u00e9 h\u00e1l\u00e1s leszek \u00e9rte…<\/p>\n
Megyek a parton, megpihenek,le\u00fcl\u00f6k egy szikl\u00e1ra. Itt szikl\u00e1s a part, ez is olyan fura, m\u00e1s, v\u00e1ltogatj\u00e1k egym\u00e1st a nagy, moh\u00e1s k\u00f6vek \u00e9s az aranyl\u00f3 szemcs\u00e9s f\u00f6veny, a tenger t\u00fcrkize pedig a l\u00e1t\u00f3hat\u00e1ron az \u00e9g k\u00e9kj\u00e9be fakul. M\u00e1sok a f\u00e9nyek is, mint az eddig volt 380 napon, \u00e9lesebbek, \u00e9s tiszt\u00e1bbak a sz\u00ednek. Sir\u00e1ly szeg\u0151dik t\u00e1rsamul. Tegnap, m\u00e9g odalent, a sz\u00fcrke \u00f6b\u00f6l felett, rajban rep\u00fcltek fel\u00e9m, b\u00facs\u00faz\u00f3ul, most egyed\u00fcl \u00e1ll a mad\u00e1r, szemben velem, teljesen egyed\u00fcl. Ketten n\u00e9zz\u00fck a vizet. Csend uralkodik. A mad\u00e1r azut\u00e1n el\u0151re rep\u00fcl, velem m\u00e1r csak a tenger incselkedik, kajla \u00e9s boh\u00f3k\u00e1s hull\u00e1mok t\u00f6rekszenek fel\u00e9m, meghat az igyekezet, ahogy minden j\u00f3kedvre der\u00edt. Igyekszik. Igyekszik a sz\u00edv is megpihenni. Tiltott szavak tolulnak, Turczit hallom \u00fajra, ahogy r\u00e9gebben kiab\u00e1lt velem: Olyat nem \u00edrunk le, hogy \u00e9jszaka, sz\u00edv \u00e9s univerzum, mi ez? Meg\u0151r\u00fclt\u00e9l? elment az eszed? Felnevetek. Vetek egy pillant\u00e1st k\u00f6rbe, de sehol egy teremtett l\u00e9lek. Levetem magamr\u00f3l a ruh\u00e1t \u00e9s lassan, sz\u00e9gyenl\u0151sen beleereszkedem a v\u00edzbe. F\u00e9l\u00e9nk szeret\u0151. Lecsendes\u00fcl a hull\u00e1m, ami \u00e9pp fel\u00e9m tart. Finom, l\u00e1gy a v\u00edz, m\u00e1r nem langyos, borzongatva h\u00edvogat. Hanyatt fekszem, felettem a nap. \u00c9rzem, ahogyan a finom homokszemcs\u00e9k \u00f6sszekeverednek, felkavarodnak a gericem alatt. Lehunyom a szemem, sz\u00e9tt\u00e1rom a karom. Fekszem, mint Da Vinci alakja a k\u00f6rben, az arcom is elmer\u00fcl, mag\u00e1ba \u00f6lel az, ami sz\u00e1m\u00edt, aki sz\u00e1m\u00edt, az egyetlen.<\/p>\n
Enik\u0151 \u00e9s Shay rendk\u00edv\u00fcli Shabat-ot tartanak cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k d\u00e9lut\u00e1n. Kiddush bor ker\u00fcl az asztalra \u00e9s van pita, kebab, humusz, s\u00fclt padlizs\u00e1n, a gyerekeknek snitzel, kukoric\u00e1s. Meg\u00e1llom, hogy ne s\u00edrjak, de nem tudok enni sokat. Besz\u00e9lget\u00fcnk, Shmulik az \u00f6lemben m\u00e9g egyszer, b\u00facs\u00faz\u00f3ul elheveredik. Megn\u00e9zz\u00fck a vonatot, mindj\u00e1rt indulni kell. Enci \u00e9s \u00e9n h\u0151siesen k\u00fczd\u00fcnk a b\u0151r\u00f6nd\u00f6kkel. Almi buliba megy, Shay elviszi. – See you soon! – t\u0151lem \u00edgy k\u00f6sz\u00f6n el, \u00e9s ez el\u0151sz\u00f6r fel sem t\u0171nik, zsibbadt \u00e9rz\u00e9keim k\u00f6zt csak botork\u00e1lnak a szavak, Enik\u0151 figyelmeztet. – Nem azt mondta, hogy good-bye!Hallod? – Tal\u00e1n siker\u00fcl elmosolyodnom akkor, v\u00e9gre. Napok, hetek \u00e9s \u00f3r\u00e1k \u00f3ta im\u00e1dkozom. \u00c9pp ezen. A b\u0151r\u00f6nd\u00f6kbe v\u00e9g\u00fcl majd minden bef\u00e9r. 32 kil\u00f3nak m\u00e9rj\u00fck, a taxis cs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t, mi van ezekben? Even?… Biztos, hogy t\u00f6bb ez enn\u00e9l! A rept\u00e9ren v\u00e9g\u00fcl 31 -nek m\u00e9rik. A Biblia az a r\u00e9gi, \u0151s\u00f6reg \u00e9s bor\u00edt\u00f3 n\u00e9lk\u00fcli, nem maradt ki, \u00e9s a csoda megt\u00f6rt\u00e9nik. No meg a szeretet. A hat\u00e1ron mindenki viccel\u0151dik, mindenki kedves, a sr\u00e1cok cs\u00f3v\u00e1lj\u00e1k a fej\u00fcket, bort is rakt\u00e1l a b\u0151r\u00f6ndbe? Men\u00f3ra form\u00e1j\u00fa \u00fcvegben? Apuk\u00e1mnak lesz, mondom nekik, akkor meg\u00e9rtik, persze, hisz holnap szombat! Na, \u00e9s a rengeteg csoki? \u00a0A gyerekeimnek. Nem sz\u00e9p, hogy innen viszed a holmikat oda, jobb lenne, ha \u0151k lenn\u00e9nek itt! Jobb lenne… – ism\u00e9telgetem \u00e9s nem adok helyt a felszakad\u00f3 eml\u00e9keknek, semminek, aminek \u00e1rny\u00e9ka r\u00e1mvet\u00fclne, mosolygok, mert egyed\u00fcl \u00fagy helyes, akik velem akkor \u00e9s ott szemben \u00e1llnak, a k\u00e9t fi\u00fa, a testv\u00e9reim, \u0151ket \u00e9rtem \u00e9s \u0151k f\u00e9l szavakb\u00f3l is meg\u00e9rtenek…Azut\u00e1n felsz\u00e1llok a g\u00e9pre \u00e9s nincs kinek, nincs mi\u00e9rt integetnem. Meg\u00e9rtem a r\u00e9gi igazs\u00e1got is, a zsid\u00f3 ember mi\u00e9rt nem b\u00facs\u00fazik…Visszaj\u00f6v\u00f6k. Hamarosan l\u00e1tjuk egym\u00e1st \u00fajra. Igen, visszaj\u00f6v\u00f6k. Haza.<\/p>\n
Ferihegyen hideg van. Lesz\u00e1ll\u00e1s el\u0151tt h\u00fasz perccel kin\u00e9zek az ablakon, a g\u00e9p sz\u00e1rny\u00e1ra szakad a h\u00f3. Budapesten m\u00e1r csak az es\u0151 szemereg. H\u00e1l\u00e1t adok \u00fajra Istennek. A b\u0151r\u00f6nd\u00f6k nem szakadtak sz\u00e9t, minden megvan rendben, kis\u00e9t\u00e1lok a kapun kom\u00f3tosan, hagyok id\u0151t, hogy a leveg\u0151 k\u00f6rbe\u00e9rjen. Rajtam, bennem. Hagyok id\u0151t az \u00e9bred\u00e9snek. Hogy nincsen k\u00e1v\u00e9, m\u00e9g az automat\u00e1ban sem, hogy csak v\u00edz van, igaz, h\u00e1romf\u00e9le, de csak v\u00edz \u00e9s hogy kinevetik a m\u00e1lnasz\u00edn\u0171 kalapomat, hogy m\u00e9regetnek engem, mintha valami idegen lenn\u00e9k, a saj\u00e1t sz\u00fcl\u0151haz\u00e1mban… Azut\u00e1n meg\u00e9rkeznek a l\u00e1nyom\u00e9k, a vejem h\u00fazza a poggy\u00e1szomat \u00e9s \u00e9jjel kett\u0151re ki\u00e9rek a h\u00e1zba, ahol a fiaim m\u00e1snap mint a konvektor \u00fagy t\u00f6ltik be a hideg bels\u0151 teret…<\/p>\n
A t\u0171zt\u00f6vis piros bogy\u00f3i b\u00f3logatnak. Nemsok\u00e1ra taknyos t\u00e9l lesz, de most m\u00e9g sz\u00e9p az \u0151sz. Kedves, vadsz\u0151l\u0151 tekeredik a borosty\u00e1nra \u00e9s a megv\u00e9n\u00fclt di\u00f3fa alatt d\u00e9lben, az \u00e1tlangyosodott homokban a rig\u00f3k vid\u00e1man hemperegnek. M\u00e1snap nagy s\u00e9t\u00e1t tesz\u00fcnk, a legkisebb fi\u00fa \u00e9s \u00e9n. A k\u00f6rny\u00e9k m\u00e1s, \u00e1t\u00e9p\u00fclt \u00e9s m\u00e9gis ugyanolyan, mint r\u00e9g. A leveg\u0151 h\u0171v\u00f6sen sim\u00edtja az arcomat, gyeng\u00e9d anya\u00e9rint\u00e9s a homlokon, kisl\u00e1nyom l\u00e1zas vagy -e m\u00e9g? Suttog az este, a k\u00f6d a hajamba \u00e9s a kab\u00e1tom b\u00e9l\u00e9se al\u00e1 borogat\u00e1sk\u00e9nt rejt\u0151zik. Meggy\u00f3gyulok, tudom, hamar most m\u00e1r, eg\u00e9szs\u00e9ges leszek \u00fajra \u00e9s eg\u00e9sz…<\/p>\n
Nem \u00edrom le, de …”ha n\u00e9ha a l\u00e1bamhoz t\u00e9rdepel egy-egy bokor,… itt \u00e9n a nev\u00e9t is, vir\u00e1g\u00e1t is tudom. De ugyanakkor azt is tudom, mekkora kegyelem, hogy van m\u00e9g egy szellemi haz\u00e1m. Ahonnan sz\u00e1rmazom. \u00c9s hogy megtal\u00e1ltam azt. Mindezen t\u00fal pedig \u00e9rzem, hogy mif\u00e9le olt\u00e1ri irgalom maga az a tudat, hogy val\u00f3ban \u00e9s f\u00f6ldrajzi \u00e9rtelemben pedig mindegy. Sok minden nagyon is mindegy. Hiszen nem is ez a vil\u00e1g az \u00e9n igazi otthonom… Csak egy shelter, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 hajl\u00e9k, \u00e1tutaz\u00e1sra, tanul\u00e1sra \u00e9s munk\u00e1ra, eg\u00e9szen addig, am\u00edg hazajutok…am\u00edg mindny\u00e1jan otthonra lel\u00fcnk majd. Oda\u00e1t. M\u00e1shol.<\/p>\n
jegyezte: Moln\u00e1r Lamos Krisztina<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Bidiuk like this.\u00a0– „Most egy ideig. Ezek az utols\u00f3 napok” – Egyre csak ez j\u00e1rt a fejemben, ez a k\u00e9t…<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1709,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"jetpack_post_was_ever_published":false,"_jetpack_newsletter_access":"","_jetpack_newsletter_tier_id":0,"footnotes":"","jetpack_publicize_message":"","jetpack_is_tweetstorm":false,"jetpack_publicize_feature_enabled":true,"jetpack_social_post_already_shared":true,"jetpack_social_options":{"image_generator_settings":{"template":"highway","enabled":false}}},"categories":[4],"tags":[],"jetpack_publicize_connections":[],"jetpack_featured_media_url":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/wp-content\/uploads\/2016\/01\/lam-538x350-1.jpg","jetpack_sharing_enabled":true,"jetpack_shortlink":"https:\/\/wp.me\/p7oEn5-b7","_links":{"self":[{"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/689"}],"collection":[{"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=689"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/689\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2135,"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/689\/revisions\/2135"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/1709"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=689"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=689"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/magazin.salomhaverim.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=689"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}