Néhány gondolat a a zsidó törvények és az idő kapcsolatáról. Salamont idézve „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van minden dolognak az ég alatt”/Prédikátorok Könyve 3:1-8/
Az órák számítása
Az óráknak különös jelentőségük van a zsidó törvények szerint. A nap harmadik órája nem hajnali hármat jelent és nem is a napfelkelte uráni 3×60 percet. A Halacha szerint az alapján kell számítani az órákat, hogy napkeltétől napnyugtáig összesen mennyi ideig van világos, és ezt kell elosztani 12 egyenlő részre. Ezt az órát sha’ah zemanit-nak, azaz arányos órának nevezik, és hossza változik évszaktól és naptól függően. Pl. ha a nap hajnali 5 órakor kel fel és 19:30-kor nyugszik le, akkor egy arányos óra 72,5 perc lesz. A nap harmadik órája tehát 8:37:30-kor ér véget.
A napnyugta meghatározása
Míg az teljesen világos, hogy napnyugtakor kezdődik és végződik egy adott nap, az már kevésbé egyértelmű, melyik is az a pillanat, amikor az egyik nap véget és és a másik elkezdődik. Az alkonyat, ami naplementétől addig tart, míg az első három csillag meg nem jelenik az égen, egy bizonytalan időszak, bein hashamashot-nak nevezik. Shabbat és az összes ünnep naplementekor kezdődik, a lehető legkorábbi időpontban, amit már naplementének lehet nevezni és akkor ér véget, amikor feljön az első három csillag.
A hónapok
Előszöris azt kell megemlíteni, hogy a zsidó naptár a Hold ciklusai alapján lett összeállítva. A Hold a ciklusa elején egy keskeny félholdnak látszik. Ez a jele egy új zsidó hónap kezdetének. Ezt követően a Hold addig nő, míg teliholdként nem látszik a hónap közepén. Eztán elkezd fogyni, míg egyáltalán nem lesz látható. Nagyjából két napig nem is lehet látni, majd ismét megjelenik egy vékony félhold és a ciklus elölről kezdődik. Nagyjából 29,5 napból áll egy ciklus. S mivel a hónapnak egész napokból kell állnia, ezért egy zsidó hónap néha 29, néha 30 napból áll.
Nisszán a zsidó naptár első hónapja. Mielőtt a zsidók elhagyták Egyiptomot, Nisszán első napján azt mondta Isten Mózesnek és Áronnak: “Ez az újhold legyen a feje hónapjaitoknak”. Ezért az a furcsasága a zsidó naptárnak, hogy az év Tisri hónapban kezdődik, de nem Tisri az első hónap a naptárban. A Tóra úgy is említi Rosh Hasanát, mint a hetedik hónap első napját.
Az évek
A zsidó év Rosh Hasana első napján kezdődik, azon a napon, amikor Isten megteremtette Ádámot és Évát. Az évszám meghatározásakor mindig a teremtéstől eltelt időt adjuk meg. A Gergely-naptár szerinti évszámhoz hozzá kell adnunk 3760-at, ha Rosh Hasana előtt szeretnénk megtudni a zsidó naptár szerinti évszámot, 3761-et pedig akkor, ha Rosh Hasana után akarjuk átváltani. Egy év hossza a zsidó naptár szerint 12 hónap. 6 db 29-napos és 6 db 30-napos, ami összesen 354 nap. Ez a Hold- és Napciklus különbségeiből adódik.
Mivel a naptárnak mind a két égitest ciklusaihoz igazodnia kell, ezért megközelítőleg háromévente be kell iktatni egy szökőhónapot. Máskülönben a 365 nap és a 354 nap különbsége miatt az ünnepek “elvándorolnának a helyükről”. Hillel felállított egy 19-éves ciklust, amiben minden harmadik, hatodik, nyolcadik, tizenegyedik, tizennegyedik, tizenhetedi és tizenkilencedik év szökőév.
Mielőtt ezt a rendszert bevezették, a Sanhedrin döntötte el, hogy egy adott év szökőév-e vagy sem. Általában a tavaszi napéjegyenlőség alapján döntöttek. Ha ez Nisszán első felénél későbbre esett, akkor szökőévnek nyilvánították az adott évet. Pészachnak mindenképpen tavaszra kellett esnie, s ehhez az időjárásnak is meg kellett felelnie. Tehát nem volt elég, hogy Pészach a tavaszi napéjegyenlőség utánra essen, hanem ha még nem virágoztak a fák és az árpa nem érett be, az elég volt ahhoz, hogy késleltessék Nisszánt még egy Ádár hónap hozzáadásával. Viszont más egyebek is közrejátszottak a döntés meghozatalában.
forrás: hagyomanyaink.blogspot.co.il